A modern szabadkőművesség kezdetei

1717. június 24-én négy londoni páholy tagsága megalapította a világ első nagypáholyát. Ezt a dátumot tekintjük a modern szabadkőművesség megjelenésének, mivel ekkor, illetve az ezt követő években alakultak ki a szabadkőművesség mai struktúrájának keretei. A szabadkőművesség innentől fogva villámgyorsan elterjedt előbb Európa, majd a többi kontinens számos országába.
A világ szabadkőművessége ugyanakkor nem egységes. Az első törésvonalak mindjárt a modern szabadkőművességnek a kontinensre való átterjedése után jelentkeztek. Angliában ugyanis akkor már fennálltak azok a keretek, amelyek között egy demokratikus ország működik, ezzel párhuzamosan pedig civil társadalomról beszélhetünk. Európa nagy részében viszont ugyanebben az időben abszolút monarchiákat találhatunk. Ilyen körülmények között érthető, hogy más kérdések foglalkoztattak egy angliai szabadkőműves-páholyt, mint mondjuk egy franciaországit, ahol a történelemben korábban nem tapasztalt módon találkozhatott először egymással polgár és nemes.
A fentiek az eredendő okai annak, hogy míg a tradicionális angolszász, reguláris szabadkőművességet már a 18. században is elsősorban a befelé fordultság és a spirituális érdeklődés jellemezte, és az ottani szabadkőműveseket leginkább bölcseleti és morális kérdések foglalkoztatták, addig a kontinens nagy részén a szabadkőműves-páholyokban szóba kerültek a társadalmi és politikai problémák, illetve azok megoldásának lehetőségei. Ezen felfogásbeli eltérés 1877-ben vezetett nyílt szakadáshoz. Innentől kezdve szokás angolszász vagy reguláris, illetve latin vagy irreguláris rendszerű szabadkőművességet emlegetni.
1929-ben az Angol Egyesült Nagypáholy kiadta Basic Principlesként ismert alapelveit, ami tulajdonképpen azon jellemzők gyűjteménye, amelyek alapján egy reguláris nagypáholy egy másik szervezetet elismerhet szabályos, azaz reguláris szabadkőműves-nagypáholynak. Ennek legfontosabb kitételei: Nagypáholyt vagy egy másik Nagypáholy, vagy legalább három páholy alapíthat; a szabadkőműves tagság feltétele a hit a Világegyetem Nagy Építőmesterében; a Nagypáholy és a páholyok tagsága kizárólag férfiakból állhat; a páholyokon belül a vallási és a politikai kérdések megvitatása szigorúan tilos. Innentől fogva beszélhetünk reguláris és irreguláris szabadkőművességről. Az ezen elveket magukénak valló reguláris Nagypáholyok nem tartanak szabadkőművesi kapcsolatot a számtalan, magukat szabadkőművesnek nevező, ám ezen elvek elfogadása híján reguláris elismertséggel nem rendelkező irreguláris szervezettel.